Új lendület

Az az igazság, hogy nem tudom feladni. Pedig az élet már többször megpróbálta bebizonyítani, hogy ebben a küzdelemben az én sorsom az alulmaradás. Sokszor már majdnem elhiszem... de aztán jön egy-egy derűsebb nap, figyelem a gyerekeimet, hancúrozunk, nevetünk, beszélgetünk a világ dolgairól vagy csak az ő kis életükről és gondjaikról, és újra bekúszik a gondolataimba annak a felelősségnek a kérdése, hogy milyen fontosak ők nekem, és milyen fontos vagyok én nekik.

A kisfiam - 5 éves - néhány napja azt mondta, hogy ő nem szeretne tovább élni, ha én nem lennék, mert ő annyira szeret engem. Este, amikor a tükörbe néztem, erősen elgondolkodtam azon, hogy vajon megteszek-e mindent azért, hogy mindketten jó sokáig szeressünk még élni.

Ezzel most nem azt akartam mondani, hogy aki kövér, az nem élhet sokáig. Csak magamról beszélek, magamról gondolkozom most, mert nálam a kövérség sajnos egyéb nem kívánatos tünetekkel is együtt jár. Egyrészt amióta visszahíztam a korábban leadott kilókat, kiújult a fémallergiám és folyamatosan kiütéses vagyok és vakarózom. Másrészt érzem a fáradékonyságot, az energiahiányt, a kedvetlenséget... és már nem is említem, hogy naponta többször is feljön a sav a gyomromból és nem tudok 3 emeletet megmászni több perces zihálás nélkül.

A legrosszabb az egészben az, hogy mindez velem történik - velem, akinek ott van a válasz és a megoldás a kezében az elhízás minden problémájára. Velem, aki emberek tucatjait fogyasztottam le sikeresen, velem, aki minden nap az egészséges életmód fontosságát hirdetem és tanítom, és egyik legfőbb szószólója vagyok Magyarországon.


Nekem sajnos a legnagyobb nehézségem ezzel az egész témával a fejemben van. A legkisebb hangulati ingadozásra is sokszor úgy reagálok, hogy rengeteg olyan ételt eszem meg, amire csak a lelkemnek van szüksége, a testemnek a legkevésbé sem. És ennél még rosszabb, hogy többnyire csak akkor jövök rá, hogy megint nem tudtam megállni, amikor már túl vagyok rajta.

Ezzel küzdök évek óta.

Szeretném megoldani. Szeretnék kilépni az örök fogyókúrázó kategóriából. Arra gondoltam, talán segíthet, ha kiírom magamból a gondolataimat. Talán segíthet, ha nem csak egyedül küzdök, hanem keresek barátokat, akik tudnak segíteni, támogatni a gondolataikkal, a biztatásukkal, vagy csak azzal, hogy drukkolnak nekem.

Nem is elsősorban esztétikai célok mozgatnak, bár nyilván szeretnék csinos lenni. Sokkal fontosabb számomra, hogy egészséges lehessek, és ott lehessek a gyerekeim mellett, amíg felnőnek, és még tovább.

Nem utolsósorban pedig szeretném bebizonyítani magamnak, hogy képes vagyok rá. Képes vagyok felülkerekedni a nehézségeken, és elérni egy olyan álmot, amin mellesleg az életem múlik.

Úgyhogy most elkezdem, és addig nem hagyom abba, amíg azt nem tudom leírni, hogy "A ma reggeli súlyom 55 kg volt. IGEEEEEEEEEEEEN!"

Szeretettel üdvözlök mindenkit, aki meglátogatja ezt az oldalt!

Szorítsatok nekem!

Ági